Chatkép : Szerepkör : kívülálló Play by : Yvonne Strahovski Pontjaim : 1 Hozzászólásaim száma : 5 Előtörténet : Mother is a verb. It's something you do. Not just who you are. Keresem :
Tartózkodási hely : upside down | Elküldésének ideje • Kedd Jún. 01, 2021 7:05 pm Ugrás egy másik oldalra •
| Cesare & Kathia Give me the burden, give me the blame How many Hail Marys is it gonna take? Itt vagyok a pokol legmélyebb bugyrában újra és semmi sem állíthat meg, hogy elmenjek. Max üzenete kristálytiszta volt, éppen ezért döntöttem úgy, hogy véget vetek a bujdosásnak és újra felveszem a kesztyűt. Harcolnom kell és most nem magamért, hanem a fiamért. Az egyetlen emberért, aki fontos még számomra. Ugyanakkor azzal, hogy betettem a városba a lábam véget vetettem az FBI által ajánlott védelmi alkunak. Védtelen vagyok, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy egyben célponttá is váltam. Ezért döntöttem úgy, hogy felhívom őt. Persze a titkárnője vette fel, akinek meghagytam, hogy adjon át neki egy üzenetet. Miszerint Mrs. Sokolov titkárnője szeretne találkozni vele ma délután a central parkban, mivel bizlmas információk birtokába jutott. Tisztában vagyok vele, hogy Mr. D'Ambrosio tudja, hogy nincs Mrs Sokolovnak titkárnője, ahogy azzal is, hogy nincs semmiféle Mrs. Sokolov. Mégis hiszem, hogy Cesare van annyira eszes, hogy tudja kivel fog találkozni ma. Ha pedig nem így lenne és tévedek, akkor abban bízom, hogy a van olyan erős a kíváncsisága, hogy ellátogasson a parkba. Az általam megadott időpontban sokan sétálgatnak a parkban, így túlságosan feltűnő lenne, ha kárt tenne bennem. Direkt rendeztem így a dolgokat, még ennek ellenére bebiztosítottam magam a hátamhoz rejtett fegyverrel. Sosem lehet tudni, hogy ki az ellenség, főleg számomra, aki jó sokat tudhat magának. A híd alatt átsétálva megállok egy pillanatra, ahogy elém tárul egy boldog család látványa. Az apuka éppen a kisfia után szalad, aki észre vette a tóban úszkáló kacsákat. A szívem majd belesajdul a látványba és azt kívánom bárcsak vissza mehetnék az időbe, hogy lássam a saját fiamat így futkározni. Egy halk sóhajt hallatok, majd a híd takarásában megállva várom, hogy megérkezzen. Direkt előbb jöttem, hogy körbe fésüljem a területet. - Tíz év túlságosan hosszú idő - hallatom a hangom elmélkedve, ahogy mellém lép egy alak. Nem akarok még rá nézni, mégis tudom, hogy Cesare az. Várom, hogy megszólaljon és eloszlassa a félelmeimet. |
|