Tizenkét éves voltam, amikor utoljára láttalak. A köztünk lévő nagyobb korkülönbség ellenére is borzasztóan ragaszkodtam hozzád, ezért azt hiszem, bömböltem a repülőtéren, amikor anyáékkal elkísértünk a New York-i járathoz; ezt most már zsigerből letagadnám, de fogadjunk, hogy te is emlékszel. Én akkor még nem értettem túl sokat a körülöttünk lévő világ rejtett dolgaiból, ezért nem is igazán tudtam, miért hagysz hátra minket, engem... pedig akkor még nem is sejtettem, hogy az lesz rólad az utolsó emlékem, ahogy a bizonsági kapun áthaladva integetsz.
Remek ajánlatot kaptál az Egyesült Államokban, olyan jót, hogy még az is csak kicsit szúrta a szemed, hogy ehhez valamennyire a szüleink befolyása is kellett. A rendőrakadémián ismerted meg Jacksont, és bár szoros barátság szövődött köztetek, volt valami, amit még neki sem mondtál el: hogy pontosan honnan jöttél és hová tartasz.
A mai napig szentül hiszem, hogy csupán a véletlenek furcsa egybeesése okozta, hogy te éppen akkor tűntél el nyomtalanul, amikor a szüleink engem is az USA-ba küldtek. Azt mondták, utánad küldenek - a reptéren mégsem te vártál, hanem Jackson. Ő sem tudott többet, mint én, egyetlen dolgot hagytál ugyanis hátra, mielőtt felszívódtál volna: egy cetlit a nevemmel, valamint a gépem landolási helyével és idejével. Legalábbis én erről tudok; a levelet, amiben arra kérted Jacksont, hogy vigyázzon rám, már megtartotta magának.

Sokáig hittem, hogy meghaltál. A racionális oldalam még mindig ebbe a hitbe ringatja magát. Pedig ott voltál 2020 őszén, amikor meglőttek. Láttalak. Tizennyolc éve nem találkoztunk, de felismertem a szemeidet.


Nem bocsátkoznék további részletekbe, azt inkább meghagynám a fantáziádnak és/vagy a közös ötletelésnek. Annyi biztos, hogy a bátyám vagy és a sugallatokkal ellentétben nagyon is élsz; elképzeléseim szerint az egyik maffia-családba vagy nagyon régóta és nagyon mélyen beépülve, de hogy pontosan kikhez, azt rád bízom. A szüleink sem űztek épp civil foglalkozást - erről vannak elképzeléseim, de mindenre nyitott vagyok, főleg, ha szeretnéd őket összefésülni a saját történeteddel. Az is biztos, hogy Isla nem az a típus, aki megfeledkezne róla, hogy tizennyolc év után felbukkant a bátyja kísértete, szóval mindenképpen számolni kell azzal, hogy függetlenül attól, ez hány életet kockáztat nem fogja csak úgy elengedni a dolgot.
A play by leginkább egy ötlet, mert színeiben hasonlít Élodie-hoz, és amúgy is imádom a fickót, de abszolút alkuképes a dolog. Hasonlóan, az Áldott faj is leginkább egy ötlet a részemről, de ha szeretnéd, ezen is változtathatsz. A nevet is nyugodtan megváltoztathatod, egyébként is 99%, hogy már majdnem húsz éve másik néven élsz. További támpontokat találhatsz az et-mben, illetve Isla és Dante canon leírásaiban.
Nagyon várunk!